Idegenforgalom

A turizmus a község fejlődésének egyik kulcsfontosságú ágazata.

Feled (Jesenské) község Rimaszombattól 15 km-re található, a Gortva és a Rima folyók összefolyásánál fekszik. A dél-gömöri régió legnagyobb települése és legjelentősebb vasúti csomópontja.

Területének egyharmada a NATURA 2000 madárvédelmi körzethez tartozik, közigazgatási területének délnyugati része pedig a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzettel határos.

A szomszédos Serke (Širkovce) várától a kék jelzésen haladva egészen Ajnácskőig (Hajnáčka) el lehet jutni. Útközben található az úgynevezett „egy fa” kilátó, amely a helyi lakosok és a turisták körében is jól ismert: kiváló kilátást nyújt az egész környékre és a falura.

A község tágabb környezetének turisztikai vonzerejét elsősorban a vulkanikus Cseres-hegység és a Kurinc – Zöld víz (Kurinec – Zelená voda) természetvédelmi terület adja. A Zöld víz övezete a Rimaszombati-medence lakóinak, valamint a horgászoknak, turistáknak és a Szlovákia egész területéről érkező látogatóknak egyaránt kedvelt kirándulóhelye. (Jelenleg fejlesztési koncepciójával összhangban nagyobb volumenű beruházásokra vár).

A község környékén elsősorban az alábbi természeti képződmények és történelmi műemlékek találhatók:

Füleki vár (Hrad Fiľakovo)

Turisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű Fülek (Fiľakovo) városa (Feledtől 28 km-re nyugatra), ahol egy középkori vár, valamint a ferences kolostorban működő, állandó kiállítással rendelkező múzeum található. A füleki várat egy fontos kereskedelmi útvonal mentén építették, és katonai védelmi jellegű erődítményrendszer része volt. A várról szóló első írásos említés 1246-ból származik. A vár alatti jobbágytelepülés egy korábbi korokból származó településből alakult ki, és 1255-ben már vámhellyel rendelkező településként említik. A Füleki Múzeum már 1961-ben megalakult, és a római katolikus templom melletti ferences kolostor épületében székelt. A múzeum gazdag gyűjtőállományt kezelt. 1983–1984-ben megszüntették, és gyűjteményeit a losonci Nógrádi Múzeumba helyezték át. A múzeum működését 1994-ben újították fel, és a gyűjtemények egy részét visszaszolgáltatták Fülek városának. A múzeum kiállítása elsősorban a füleki törökellenes végvár és Fülek városának történetét mutatja be. Megtalálható itt a Fülekről szóló első, 1246-os írásos emlék, a vár makettje, török fegyverek, ágyúk és a környékről származó régészeti leletek. A palóc szoba a Nógrád vármegyei régió vidéki lakosságának életét dokumentálja. A Városi Múzeum galériájában túlnyomórészt a Nógrád régió képzőművészeinek kiállításait rendezik meg.

Ajnácskő (Hajnáčka)

Egy másik turisztikai látványosság Ajnácskő vára. A vár romjai magasan a messziről is jól látható bazalttufán emelkednek, közvetlenül Ajnácskő község felett. A várból a nehezen megközelíthető, legmagasabban fekvő várrész falmaradványai maradtak meg a szabályos palotával és a patkó alakú bástyával. Távolról szinte nem is látszik, hogy itt valaha vár állt. A várszikla sok helyen a várfalak és a belső építészet részét képezte, a lépcsőzetet is ebbe vágták bele. A szikla legmagasabb részén valószínűleg egy kisebb palotaépület állt, amelyet két védőfalöv és a patkó alakú bástya védett.

Kapla vár (Hrad Kapla)

Kapla vára (Serke mellett, Feledtől 2 km-re délre) – A várat valószínűleg a 13. században építették, első írásos említése 1244-ből származik. Károly Róbert király 1324-ben Roland mesternek, a Rathold nembeli Dezső (Desider) Comes fiának adományozta. Roland lett a Lorántffy család megalapítója. 1443-ban a vár tulajdonosa Lorántffy György gömör-kishonti főispán volt. Az országba betörő huszita (zászlóaljas/testvéri) csapatok elfoglalták a várat. 1460-ban Hunyadi Mátyás király visszafoglalta a várat, és visszaadta a Lorántffy családnak. A következő tulajdonos, Lorántffy Miklós 1505-ben a Gömör szék küldöttjeként részt vett a rákosi országgyűlésen. 1571-ben Lorántffy János és György pereskedtek a várért Thrava Jánossal. A várat valószínűleg elvették a Lorántffyaktól, mivel 1595-ben Péter volt a kapitánya, majd a Lorántffyak a 17. század eleji kihalásukig ismét a birtokosai voltak. Ez az időszak tekinthető a vár pusztulásának kezdeteként, mivel a későbbi tulajdonosok (a Vay, Cegei, Vass, Szilassi, Kemény, Komis és egy ideig a Rákóczi családok) nem gondoskodtak a várról. A vár elhagyatottá vált, romlásnak indult, és ma már semmilyen nyoma nem maradt. Kapla egy tipikus gótikus vár volt, menedéktoronnyal és palotával a fallal körülvett udvaron. A felső vár területén később további épületek létesültek. Az alsó várat egy sánccal és árokkal ellátott védőfal alkotta, amely mentén a keleti részen gazdasági épületek, nyugaton pedig a beléptető kapu helyezkedhetett el. A bejárat felett egy mesterségesen kialakított magas sánc található, amely egy védőfalat tarthatott. A szakirodalmi adatok szerint a 16. századi török veszély idején a várat részben megerősítették. A turisták meglátogathatják az egykori vár helyszínét.

Gede vár (Hrad Hodejov)

Gede vára (Hodejov) – csekély maradványai az azonos nevű község felett találhatók a Rimaszombati-medencében, Feledtől nyugatra. Kis méretű és kevésbé jelentős vár volt, ezért csak kevés történelmi feljegyzés maradt fenn róla. Valószínűleg a 14. században keletkezett, és első írásos említése 1421-ből származik, amikor a jelsővai urak (Ilsvai család) voltak a tulajdonosai. Később a Lorántffy, majd a Palóczy és az Országh családok birtokában volt. Egy időre a husziták is elfoglalták, de Hunyadi Mátyás király kiűzte őket, és a 16. század elején a Kubínyi család lett a tulajdonosa. 1567-ben Gedét a törökellenes védelem végvárává nyilvánították. Annak ellenére, hogy katonai helyőrség állomásozott benne, a törökök 1571-ben megtámadták, elfoglalták és lerombolták a várat. Ettől kezdve feledésbe merült.

Bagolyvár (Sovy hrad v Šuriciach)

Bagolyvár Sőregen (Šurice) – a vár nyomai annak a vulkáni kürtőnek a legtetején találhatók, amely Sőreg község felett magasodik. A domb a Sőregi-barázdában, Fülektől 10 km-re délkeletre fekvő Sőreg község kiemelkedő dominánsa. A vár története egyelőre tisztázatlan. A térképeken Bagolyvárként jelölt helyet a szakirodalom csupán természeti képződményként és természetvédelmi emlékként határozza meg. A szikla elliptikus alakú, és a vulkáni tevékenység utolsó fázisában, a negyedidőszak elején jött létre a vulkáni kémény kitöltődéseként. Mivel lenyűgöző természeti képződményről van szó, valószínűleg csak természettudósok kutatták. A vár alakját és alaprajzát az a vulkáni kitörés határozta meg, amelyen elhelyezkedett. Az eredeti építők tökéletesen kihasználták ezt a terepet. A legmagasabb ponton a legnagyobb épület alapjainak nyomai láthatók. Ez valószínűleg egy szabálytalan trapéz alaprajzú fő-, feltehetően lakótorony volt, amely a vár dominánsának számított. Nyugati oldalán, egy szinttel lejjebb, a sziklaplatón egy kerítőfal nyoma és egy nagy, sziklába vájt ciszterna található. A déli oldalon egy kis bevésett plató látható, amelyen keresztül be lehetett jutni a ciszternás objektumba, a keleti oldalon pedig kb. 9 méterrel lejjebb egy újabb, sziklás aljzattal rendelkező plató található, amely a sziklák között igen kisméretű gazdasági épületeket rejthetett. Ez a várterület később már nem lehetett elegendő, ezért valószínűleg tovább terjeszkedett kelet felé, ahol a vár gazdasági és védelmi objektumai állhattak, amelyeknek azonban a szikla szélén található három bevésett lépcsőfokon kívül nincs más nyoma.