Úcta k starším

Bože môj. Komu to povedať ? Nikto ma nechce počúvať. Že ubúda mi už síl. Nevládzem. Už dobre nevidím. Sluch – ide kdesi do ticha. Na listoch života píše sa nová rubrika. V úzkosti pridlho čakám na dobré slovo. Všetko je inak. Nič už nie je tak, ako bolo. Na dvere klope mi staroba. Pst! – ani muk – to je ona. Neotvorím! Pre nikoho nie som doma. Tak ako po búrke steblo trávy, či poľný kvet, zodvihnem hlavu sklonenú, vyrovnám skrivený driek. Veď život krásny je pre každý vek. Ďakujem za každý nový deň a vodu, za vzduch, za zeleň, za každý kúsok chleba, čo ako manna mi padá z neba. ĎAKUJEM!

Aké je to jednoduché a ťažké zároveň. Ďakovať za každý deň, ktorý príde, bez výhrad, bez otázok. Ďakovať aj za tie najjednoduchšie veci v živote – osudu, bohu ľuďom naokolo.
Naši najdrahší želáme vám, aby všetky dni vášho života boli naplnené zdravím, šťastím, spokojnosťou a požehnaním.

Tisztelet az idősebbek iránt

Községünkben már szép szokássá vált, hogy az idősebbeket megvendégeljük az „Október- az idősebbek iránti tisztelet hónapja“ alkalmából.
Így történt ez ebben az évben is. A helyi kultúrház munkatársai a községi hivatal anyagi támogatásával október 25-én pénteken gyönyörűen kidíszített teremben, gazdagon terített asztallal várták az idősebbeket.
Ez a nap azonban nemcsak a díszítésről és a frissítőről szól, hanem elsősorban a tisztelet kinyilvánításáról korábban született polgártársaink iránt. Erre az összejövetelre meghívást kapott községünk minden 65 éven felüli lakosa. Az ünnepségre szép kultúrprogramot készítettek a Szlovák Tannyelvű Alapiskola, a Szombathy Viktor Magyar Tannyelvű Alapiskola és a Művészeti Alapiskola tanulói. A megnyitóban Borbás Marika a kultúrház nevében üdvözölte , majd Mgr. Mihályi Gábor polgármester köszöntötte a jelenlevőket. A sok szép köszöntésből egy verset emelek ki, egy asszony imáját, mely a bevezetőben hangzott el, s mindnyájunkat mélyen meghatott ezen a kedves ünnepségen.

Istenem. Kinek mondjam el? Senki sem akar meghallgatni.
Fogy az erőm. Nem bírok. Már nem látok jól. És a hallásom- sokszor néma csend. Életem könyvében új lap íródik. Szorongásomban túl sokáig várok a jó szóra. Minden másként van. Már semmi sincs úgy, mint volt.

Az ajtómon az öregség kopogtat. Pszt! – egy szót sem – ez már ő.

Nem nyitok ajtót! Senkinek sem vagyok itthon. Amint az eső után a fűszál, vagy a mezei virág, felemelem lehorgasztott fejem, kiegyenesítem meggörbült derekam.
Hiszen az élet minden életkor számára tartogat szépséget! Köszönök minden egyes napot, a vizet, a levegőt, a zöldet, a darab kenyeret, ami mannaként hull nekem az égből. Köszönöm.
Milyen egyszerű, s ugyanakkor nehéz is. Kérdés és fenntartás nélkül köszönetet mondani minden egyes napért, amely megadatik. Köszönetet mondani az élet legkisebb ajándékáért is- a sorsnak, istennek, és a körülöttünk élő embereknek. KÖSZÖNÖM.

Kedves ünnepeltek, kívánom önöknek, hogy életük minden napja egészségben, boldogságban és megelégedettségben teljen.