Vynášanie Moreny

Naša základná škola si ctí tradície a ľudové zvyky a tak dňa 22.3.2012 usporiadali túto zaujímavú jarnú akciu. O našu krásnu a vyzdobenú Morenu sa postarali žiaci divadelného krúžku pod vedením pani učiteľky Gombalovej. Piesňou „Morena, Morena…“ začal sprevádzaný sprievod detí I. stupňa, ktoré spolu s pani učiteľkami niesli vlastnoručne vyrobenú Morenu. Deti sa na symbolickú rozlúčku so zimou aj riadne pripravili. Naučili sa piesne a ľudové povedačky, ktoré nám aj v pekných krojoch predviedli. Začali v škole, potom v materskej škole a pokračovali ulicami obce Jesenské až k rieke Rimave. Pri brehu sa s Morenou rozlúčili so slovami:

„Morena, Morena, obi si kolená.
Prichystáme ťa, odejeme ťa,
zapálime ťa, zhodíme ťa.
Vo vode ťa utopíme
takto ťa odprevadíme.
Nech rozkvitne zelený háj
a nech príde krásna jar.“

Keďže Morena symbolizovala zimu, preto ak ľudia chceli, aby prišla jar, museli ju zabiť, utopiť v potoku alebo upáliť. A tak Morenu – symbol smrti, chorôb a zimy zapálili a hodili do Rimavy. Z mosta pozorovali ako ju unáša prúd rieky. Aby zima nadobro odišla a krásna jar sa rozvinula do svojej zelenej krásy počas spevu ozdobili konárik – symbol jari, krásnymi farebnými stužkami a veľkonočnými ozdobami. Ten potom dievčence v krojoch niesli dedinou a za nimi si deti v sprievode držali v ruke svoje vlastné ozdobené konáriky, ktoré po ceste darovali všetkým tým, ktorí ich počas fašiangového sprievodu obdarovali rôznymi dobrotami. Oni im na znak poďakovania priniesli pre potešenie kúsok jari.

Kiszehajtás

A tavaszi időszak jelentős hagyományaihoz tartozott a női ruhába öltöztetett szalmabábu

( Kisze vagy Morena) elégetése vagy vízbe dobása. Ez a bábu a telet és a halált jelképezte. Megsemmisítésével elűztek a faluból és az emberekből minden rosszat és betegséget.

Iskolánk tiszteletben tartja ezeket a népszokásokat és hagyományokat, így 2012.3.22-én megrendezésre került ez az érdekes tavaszi akció. A szépen feldíszített Kiszét a színjátszókör tagjai öltöztették fel, Gombalová tanító néni irányításával. A felvonulás a kiszehajtó énekkel indult. Az alsó tagozatos tanulók a tanító nénikkel együtt vitték a szépen felöltöztetett bábut. Erre a szimbolikus télbúcsúztatóra a tanulók alaposan felkészültek. Dalokat és mondókákat tanultak, melyeket népviseletbe öltözve adtak elő, kezdve az iskolában, folytatva az óvodában, majd a falu utcáin, egészen a Rimáig. A folyóparton ezekkel a szavakkal búczúztatták a szalmabábut:

Kisze, kisze villő, gyűjjön rád a himlő,
kivisszük a betegséget,
behozzuk az egészséget!”.

Kisze, kisze szalmából
perzselődj a lángoktól!
Vörös táncban hamvadj el
nekünk most már tavasz kell!
Kisze, kisze halálod
könnyű lesz, majd meglátod,
szikraként az égbe szállj,
napsugarat megtalálj!

Kisze, kisze tél hava
jégszakállú, menj haza!
Dideregtünk eleget
várjuk már a meleget!)

( magyar megfelelője a világhálóról)

Mivel a Kiszebábu a telet szimbolizálja, ha az emberek azt szeretnék, hogy vége legyen a télnek, el kell égetni vagy vízbe dobni a jelképét. Így tettek tanulóink is – a Rimába dobták a tél jelképét, a Kiszét. A hídról figyelték, mint sodorja el a víz, hogy vele távozzon a tél, s a természet tavaszi zöldbe öltözzön. Az éneklés alatt húsvéti díszekkel és szalagokkal díszítették fel a tavaszt jelképező ágat, a Villőt. Következett a villőzés: a lányok vitték a feldíszített ágakat és mindenkit megajándékoztak, akiktől ők is ajándékokat kaptak a farsangi menetben. Így vált a feldíszített zöld ág a köszönet és a tavasz jelévé.